A robotok osztályozására nincs egységes nemzetközi szabvány; különböző szempontok alapján különböző osztályozások készíthetők.
Fejlesztési szakaszok
① Első generációs robotok: Taníts{0}}a robotokat. 1947-ben az egyesült államokbeli Oak Ridge National Laboratory kifejlesztette a világ első távirányítású robotját nukleáris üzemanyag kezelésére. 1962-ben az Egyesült Államokban sikeresen kifejlesztették a PUMA általános-célú tanítási-feldolgozó robotját. Az ilyen típusú robotok számítógépet használnak egy több-szabadságfokú-gép{10}}vezérlésére. A tanítás során programokat és információkat tárol, működés közben visszakeresi az információkat, majd parancsokat ad ki. Ily módon a robot ismételten képes reprodukálni az ember tanítása alapján végzett cselekvéseket. Például egy autókhoz készült ponthegesztő robot, miután megtanították a ponthegesztési folyamatot, mindig megismétli ezt a feladatot.
② Második generációs robotok: Az érzékelőrobotok tanítanak-és-a lejátszórobotok nem érzékelik külső környezetüket. Nincsenek tisztában a manipuláló erő nagyságával, a munkadarab létezésével vagy a hegesztés minőségével. Ezért az 1970-es évek végén elkezdődtek a kutatások az érzékelőrobotoknak nevezett második{{5}generációs robotokkal kapcsolatban. Ezek a robotok az emberekhez hasonló érzékszervi képességekkel rendelkeznek, mint például az erő, az érintés, a csúszás, a látás és a hallás. Ezen érzékszerveken keresztül érzékelik és azonosítják a munkadarabok alakját, méretét és színét.
③ Harmadik-generációs robotok: Intelligens robotok. Ezek az 1990-es évek óta feltalált robotok több érzékelővel vannak felszerelve, és képesek összetett logikai érvelésre, ítélkezésre és döntéshozatalra. Önállóan határozzák meg viselkedésüket a változó belső állapotokban és külső környezetekben.